udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
7
találat
lapozás: 1-7
Névmutató:
Burány Béla
1997. október 28.
A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága /VET/ célul tűzte ki a családok egyészségügyi, szociális gondjainak felmérését és lehetőség szerinti orvoslását. Ennek érdekében szakmai találkozókat rendeztek. Hagyományossá váló orvostalálkozóival a VET és Pest megye önkormányzata az együttműködés szép példáját mutatta fel, így a legutóbbival, az okt. 8-12-e között Tusnádfürdőn tartott tanácskozással, összegezte az eredményeket Patrubány Miklós, a VET elnöke, az MVSZ elnökhelyettese. Tusnádfürdőn a már hagyományos népbetegségekről volt szó, az alkoholizmusról, a meddőségről, az öngyilkosságról és a gyermekek magányáról. Magyarországi orvosok mellett a kárpátaljai dr. Oroszi Pál, a felvidéki dr. Bajnok István és a délvidéki dr. Burány Béla részvételével az egész Kárpát-medencére való kitekintésű szakmai fórum volt. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 28./1998. október 28.
Burány Béla /sz. 1931. febr. 12./ népmesegyűjtése, 66 vajdasági erotikus népmese Szomjas a vak ló címmel 1984-ben jelent meg, nagy sikere volt, Budapesten is kiadták 65 ezer példányban, az is hamar elfogyott. További mesegyűjteményei /Piros a tromf, A legkisebb királylány kívánsága, A menyecske meg a feketerigó/ is napvilágot láttak. Burány Béla mindig úttörő munkát végzett, így adta ki az első vajdasági magyar balladáskönyvet, az első katonadal-gyűjteményét, az első gyermekjáték-gyűjteményét, majd Vadvirágok címmel hímzésgyűjteményt jelentetett meg. Dr. Burány Béla orvosprofesszor figyelme a magyarság népességcsökkenése felé fordult. A vajdasági magyarság lélekszáma 1961 és 1991 között százezerrel fogyott, nagyon sokan elhagyták az országot. "A jólét és a kényelem igénye mai társadalmunk gyilkos tényezője, amely felgyorsult kipusztulásunkhoz vezet" - állapította meg Burány Béla. Ezt a problémát járta körül Szakad a part! című, idén megjelent könyvében, megállapítva, hogy ezt a problémát egyetlen magyarországi és határon kívüli magyar párt nem tűzi érdemben zászlajára. Nem készít tudományos programot. "Az összmagyar vitálstatisztikai helyzetkép elkészítése megkerülhetetlennek látszik." Valamennyi párttól a probléma megoldását célzó programot kell kérni és azt nyilvánosságra hozni. "A probléma teljes nyelvterületre szóló tudatosítása a folyamat leállítását, megfordítását még elősegítheti." /Krekity Olga: Nemzetpusztító kór. = Szabad Hét Nap (Szabadka), okt. 28./ 1999. október 23.
Idén okt. 23-án Kárpátalján, Nagyszőlősön adják át a Mocsáry Lajos-díjat. A Mocsáry Lajos-díjban részesített személyiségek: Dr. Burány Béla zentai orvos, nyugalmazott egyetemi tanár, demográfiai munkássága elismeréséül, Kozma József, a huszti Karitász vezetője, a múlt évi árvíz során tanúsított segítő munkájáért, Vizi Ildikó, a kolozsvári Hallássérültek Magyar Tannyelvű Intézetének nyugalmazott igazgatója, a hallássérültek nevelése és oktatása terén kifejtett tevékenysége elismeréseként. /Kiosztják az idei Mocsáry-díjakat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 23-24./1999. november 1.
A Magyar Nemzet május 15-i számában Hankiss Elemér cikket közölt Merre, Magyarország? címmel. Erre szeptember 22-ig mintegy huszonöt hozzászólás jelent meg a lap hasábjain. A nemzet mai nagy sorskérdései sorában három szerző vetette fel a magyarok népességcsökkenésének fenyegető rémét. - Az 1997. október 13-i száma beszámolt a Tusnádon véget ért, Népbetegségek a Kárpát-medencében elnevezésű nemzetközi orvoskongresszusról. Megrendítő volt Burány Béla újvidéki orvosprofesszor jelzése: a vajdasági magyarság az 1961. évi 442 561 főről 1991-re 340 946-ra csökkent. Burány professzor elmondta, hogy az anyaország lakossága évente 30-40 ezer fővel csökken. Három évtized mérései alapján kimutatható, hogy a Kárpát-medencében naponta 100-200 fővel csökken a magyarság lélekszáma. "Demográfiai szemléletváltozásunk egy új honfoglalással érne fel" - zárta előadását Burány Béla professzor. - Romániában az 1992. január 7-i népszámlálás 1 625 ezer magyar lakost mutatott ki, a lélekszám 1995. január 1-re 1 586 ezerre csökkent. Hargita megyében az 1990. évi 361 856 lakosból 1996-ra 344 898 maradt, miközben 3000 fővel nőtt a 60 éven felüliek száma. A temesvári református egyházmegyében 1996-ban 151 kereszteléssel szemben 571 temetés volt. /Barabás István: Ne ilyen "tisztaságot"! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./1999. november 11.
Nov. 5-6-án a pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület ünnepséget szervezett névadója tiszteletére. Kálmány Lajos Magyarpécskán kezdte meg népköltészeti gyűjtőmunkáját, amelynek első termékét Koszorúk az Alföld vadvirágaiból címmel, Pécskáról való alcímmel már 1877-ben kiadta Aradon. Pécskán a Kálmány Lajos Emléknapokat Heinrich József esperes-plébános és dr. Pálfi Sándor, a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület elnöke nyitotta meg. A pinceklubban megnyílt a pécskai származású Laukó Katalin festményeinek kiállítása. Az ünnepi műsorban fellépett a pécskai Búzavirág felnőtt és ifjúsági együttese, az erdőhegyi Bokréta néptáncegyüttes, a pécskai iskolai énekkar és a Körösköz Irodalmi Kör is. Másnap az ismeretterjesztő tudományos ülés dr. Faragó József kolozsvári professzor előadásával kezdődött, dr. Burány Béla /Zenta/ nemzetünk lassú pusztulásának okait vázolta fel. Szabó Zsolt a Művelődés folyóirat bánsági kapcsolatairól beszélt, majd Csanádi János kisjenői tanár és folklórkutató énekléssel fűszerezett előadása következett. Bemutatták a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület gondozásában megjelent ötödik kötetet: A betyárgyerek az erdőben című Arad környéki népballadákat tartalmazó könyvet, melyet dr. Faragó József szerkesztett. Apáczai Bölöni Sándor folklórgyűjtő már nem érhette meg ezt a bemutatót. A templom falára elhelyezett Kálmán Lajos-emléktáblát leleplezték. /Emléknapok Pécskán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./2008. május 7.
Vajda Mária Hol a világ közepe? Parasztvallomások a szerelemről című könyve, valamint Burány Béla és Erdész Sándor népköltészeti gyűjtéseinek felhasználásával Kárpáti Péter írta a Mi a szerelem? című darabot, amellyel május 6-án lépett színpadra a Marosvásárhelyen vendégszereplő budapesti Honvéd Színház. Az előadásban több, Marosvásárhelyről Budapestre telepedett színész is játszik. Már hagyományossá vált a Honvéd Színház vásárhelyi vendégszereplése. Domokos László színész elmondta, amikor évekkel ezelőtt több erdélyi színésszel együtt elszegődött a Honvéd Színházhoz Budapestre, egyik kérésük az volt, hogy a produkciókkal Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában is bemutatkozhassanak. Azóta szinte mindegyik előadást elhozták az itthoni közönségnek is, hiszen a Honvéd társulatának magvát a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen végzett művészek képezik. „Nagyon jó érzés hazajönni, itthoni telt háznak játszani” – magyarázta Domokos. /Antal Erika: Honvéd: szerelemről és honvágyról. = Krónika (Kolozsvár), máj. 7./2008. december 10.
December 9-én elhunyt dr. Burány Béla nyugalmazott zentai orvosprofesszor, néprajzkutató, közíró, /sz. Zenta, 1931. febr. 12./ 1949-ben szülővárosában érettségizett, orvosi oklevelet 1956-ban Zágrábban szerzett. Vajdaságban elsőként tette le az epidemiológusi szakvizsgát (1961). Az 1975-ben megvédett kandidátusi értekezése alapján elnyerte az orvostudományok doktora címet, 1981-től egyetemi magántanár, 1988 óta pedig rendes tanár volt az Újvidéki Egyetem orvosi fakultásán. 1996-ban vendégtanárként Milánóban tanított. 1999-ben a Mocsáry Lajos Alapítvány kuratóriuma részesítette ünneplésben, amikor a délvidéki magyarok közül őt tüntette ki Mocsáry-díjjal, amelyre a laudáció szerint „a Németh László-i teljességű hungarológiai munkásságával, különösen népe biológiai pusztulása gondjának a tudatosításával szolgált rá”. A „fehér halál” jelenségére hosszú évtizedek óta figyelmeztetett: a születésszám csökkenésén, a népesség elöregedésén kívül az egyke, a kivándorlás, mind-mind a délvidéki magyarság vészes csökkenéséhez vezet. Nagy visszhangot váltott ki az 1998-ban Újvidéken megjelent Szakad a part! című könyve, amely a Tünetek magyarságunk kórélettanából alcímet viseli. 2000-ben a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagjává választották. A szellemi néprajz területén végzett gyűjtőmunkájának eredményeit 1962 óta 24 kötetben tett közzé. Zenta vidéki népballadákon, juhásznótákon, rabénekeken, balladákon, gyermek- és játékdalokon, katona- és más népdalokon kívül gondozta és sajtó alá rendezte az egyik első naiv önéletírást ezen a vidéken (Zabosné Geleta Piroska: Így zajlott az életem), népművészeti hímzésmintákat is kiadott. Az utóbbi években a déli Tisza-vidék jeles és jeltelen napjainak népszokásait gyűjtötte két kötetbe, valamint egy négy generációjú juhászcsalád néprajzi hagyatékát három könyvben (A juhászok így élnek, úgy élnek). A 2000-ben Budapesten kiadott Így éltünk a Délvidéken /Nap Kiadó, Budapest/ című könyve elnyerte Magyarországon Az Év Könyve címet a szociográfiák kattegóriában. /Hajnal Jenő magiszter: In memoriam dr. Burány Béla (1931–2008) = Magyar Szó (Újvidék), 2008. december 10./
lapozás: 1-7